"Súlytalan a föld felett,
Semmi más, csak fellegek.
Ugranék, de nem merek,
Jók-e még az emberek?

Lesz-e majd, ki szárnyak nélkül ért,
Lesz-e még, ki küzd az álmokért,
Lenn a föld rejt-e szenvedélyt,
Ég-e a szív, mi tőlem kap reményt?

Mennyi út, mennyi vágy,
Útvesztő a nagyvilág.
Ha bármi jó várna rám,
Szárnyamért nem volna kár.

Mennyi arc, mi meggyötört,
Mennyi szív, mi összetört.
Ugranék, de nem merek,
Lesz-e még ki rám nevet?

Lesz-e majd, ki szárnyak nélkül ért,
Lesz-e még ki küzd az álmokért,
Lenn a föld rejt-e szenvedélyt,
Ég-e a szív, mi tőlem kap reményt?

Mennyi út, mennyi vágy,
Útvesztő a nagyvilág.
Ha bármi jó várna rám,
Szárnyamért nem volna kár.

Mennyi út, mennyi vágy,
Útvesztő a nagyvilág.
Ha bármi jó várna rám,
Szárnyamért nem volna kár."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.