ez olyan inkábbnemfogalmazommegmerténleszekaszerencsétlendepishülyegyerek.
de a szívem akkoris valahogy szétszakadt ha tud olyat egyáltalán. a szobámban már mégtöbb kép van róla és már megint folyamatosan rá gondolok és már megint mindig angyal. valami varázslatos, de ha bárki mástól hallok róla, ha bárki másnak van köze hozzá akkor én egy senki vagyok. ő a világ és ha megfosztanak a gondolattól, hogy talán van rá esély, hogy.. akkor nincsen semmi.

"almafa voltam és tudom
voltunk még így egy páran
szedtem egy almát magamról
aztán csak álltam
mint akinek hazudtak
és még csak nem is szólhat mert hát
az almafák nem tudnak
emiatt vannak az almák

mindegy hogy almát körtét
csak érezni hagyom hagyom
mindegy hogy mit mondasz de azt
mondd nagyon nagyon nagyon nagyon

emiatt mondtam már rég
és emiatt hiszem nagyon
hogy valamit érezni tudnék
ha egyszer mégis hagyom
ha te is fa volnál
és a te kerted meg az én kertem
egy helyrajzi szám lenne és
ott állnánk csak mi ketten

az éjjel almafa voltam
és inkább csak egyedül álltam
nem tudtam róla hogy
voltunk még így egy páran
és rám nézett néhány
néhány alma
hogy megérett már úgyhogy
lepottyanna"

hogy én milyen szomorú vagyok arról írni sem lehet. de ez csak átmeneti állapot, bármennyi ideje is tart.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.