néha megállok és elgondolkozok. most hogyan tovább?
mi lesz velem? mi fog történni holnap? félek és kedvem lenne csak állni és nézni. nem csinálni semmit, nem szólni senkihez, mert nem akarom, hogy más legyen. mert rosszabb is lehet. szeretném ha megmaradna ami most van. de attól, hogy én csak nézek magam elé más még változik. és én nem tudom mit tegyek.
olyan valós vágyaim nincsenek. nincs konkrét dolog amit szeretnék. aminek el tudnám viselni a következményeit. amivel együtt tudnék élni. felkelni reggel és elaludni este.
vannak amik meghatnak. elfog a gyengeség és elhatározom, hogy akkor legközelebb elmondom neki, és szép lesz minden. de reggel arra ébredek, hogy már nincs meg az a hangulat, és ha elmondanám csak rosszabb lenne. elrontanék vele mindent. nem úgy sikerülne ahogy szerettem volna. így az üzenetek talán nem jutnak el.
később tudom meg mit kellett volna tennem.
ezt utálom legjobban. a holnaptól rettegni. a jövőtől félni. mert nem tudom mi lenne ha igen és mi ha nem.
minden elszállhat. ha megkapok mindent elveszthetem. nagyon eshetek.
Ők is elrontják. ha szerintem komoly, Ők kinevetnek. ha szerintem vicces Ők elhiszik.
félek, hogy megtörténhetne amit megálmodtam. elrohanok előle. túlságosan érdekel mit gondolnának mások. mit gondolna Ő. mit gondolnék akkor én.
mi lenne ha is elhinném, hogy képes vagyok bármire!? az hatalmas hiba lenne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.