délután akartam írni. de aztán mégsem. túl boldog voltam hozzá. egész nap túl boldog voltam. ez már gyanús. még akkor is, amikor Rá gondoltam. még akkor is, mikor nem volt színin az a másik valaki. inkább nevettem a hippin, meg a cuki pásztorokon. tényleg gyönyörűek ha kinyitom a szemem.
hazafele azt soroltam, hogy hányfélék lehetnek az emberek. gyönyörűek. ők is. persze nem maradt el, hogy Őt keressem mindenütt. azon mulatok legjobban, hogy ez nem szándékos. nézem, hogy az ott hátha Ő, és akkor jövök rá, hogy nem igaz, már megint keresem. :D
nem igazán tanultam. nem igazán csináltam semmit. egyszerűen csak élvezem, hogy ez a mai nap jó. élvezem, hogy egyfolytába az Ő arcát látom mindenütt, hogy még mindig azt keresem merre van.
amikor magyar előtt Mészi mondta, hogy forog egyfolytában, dezsavűm volt. vagy egy álom, vagy valami más..
aztán elolvastam a blogját, és KOMOLYAN elbizonytalanodtam egy résznél, hogy héé ezt nem én írtam?! elég furcsa.
még mindig olyan, mintha nem lenne tegnap, és nem lenne holnap csak a MOST van. ittésmost. ááh. ezen röhögtem egy bizonyos este, amikor minden máson.. khm.. Zsuzsinak talán ismerős.
ennyíí.-de úgyis lesz még.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.