a múlt nem való a jelenben. hiszen pont múlt héten jöttem rá.. most pedig olyan mintha elvesztettem volna. már szinte könnyes a szemem és ránézek.
"végül is Te voltál az a fiú akihez legközelebb kerültem, és nem számít ki vagy.. csak játszottál velem. kiborít, hogy néha átnézel rajtam, szükségem van rád, még ha kihasznállak is. mert ezt teszem." valami ilyet mondtam volna.
más.
amikor azt hittem beteg akkor jött szembe én meg csak vigyorogtam, hogy még rám se néz. kedvelem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.