(ez most lehetne privát. de leszarom ki olvassa. :D)
szeretlek újra és újra és újra. csak látnom kell. ennyi az egész. ezt egy estével vívtad ki.
"el kellett volna mondanom hogy könnyen szerelembe tudok esni.." igen. szólnom kellett volna. előre kellett volna tudnom.. de már nem számít. a múlton nem tudok változtatni. az élet nem néz hátra. folytatom. tudom, hogy amint lépnék újra darabokra esnék. így csak nézlek. kihasználom azt a körülbelül 10 órát amiből kapok maximum negyedórát, félórát. de megéri. :)
a testbeszéd mindent elárul. figyeltelek.
újra látni. és nevetni látni. persze másokkal. de mégiscsak valami boldogságféle volt. tudom, hogy A legszebb nap közelébe se fogok jutni. nem leszünk olyan közel egymáshoz. soha.. de akkor sem felejtelek el. még megvan amit először írtam rólad. :) tele volt reménnyel. most más nincs. de makacs kisgyerek vagyok. csak te kellesz..
lehet nyálasnak tartani. lehet őrültnek tartani. reménytelennek is. de SZERETLEK!
józanul még hasonlót sem fogsz hallani tőlem. még így írásban sem. hiszen ezt sem olvasod.
azt a tanácsot kaptam a barátodtól, hogy ne kavarjalak fel. nem teszem. inkább belehalok. :) próbálok nélküled élni. már kicsit hozzászoktam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.