gonosznak érzem magam. mert nem jön be az oldal. mert nem tudok vele beszélgetni. pedig nem tehetek róla. épp csak megjött a szokásos komment. hogy kezdődhet az esténk. megint. nem magyarázom be magamnak hogy vagyunk egymásnak valakik. sőt nem csak vele.
az élet kezd félelmetesen irányt váltani. és nem tudom hogy ezt meg kéne-e állítanom. talán az, amitől félek, hogy azzá válok mégis a helyes út. talán szeretni kéne azt ami jó nekem és nem rettegni hogy olyan leszek mint mindenki.
ha most vele beszélhetnék nem filozofálnék.
de ha mindenki elmegy egyedül maradok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.