Van-e értelme mindenre ész nélkül igent mondani?
Igen. Az elején mindenképpen van, hogy elkezdj élni.
Eléldegélsz így is, de csak túlélés lesz. Reggel felkelsz, elmész a suliba vagy dolgozni, végül hazajössz és lefekszel aludni.
Megkérdezik a haverok, hogy jössz moziba, jössz bulizni, jössz akárhova, de te nemet mondassz. Egész életedben ugyanazt teszed, aztán mikor vége lesz rájössz, hogy nem tettél semmit. Minden álmodat szép sorban vesztetted el és itt vagy a cél előtt, de az út nem volt olyan nagyszerű, mint hitted. Mért nem? Mert féltél? Mert lusta voltál bármit is tenni? Élj a lehetőségeddel.
"Az élet játszótér. Ezt gyerekként még tudjuk, de aztán elfelejtjük."
Nekem vannak még céljaim és úgy érzem egyre közelebb jutok hozzájuk. Mert semmi sem lehetetlen.
Aki pedig csak úgy éldegél nap nap után annak mégis mért kellene élnie?!
Egyszer próbáld ki, hogy önfeledten szórakozol és nem számít az, hogy leckét kell írnod, mert azt úgyis megteszed mindig máskor. Ne legyen fontos, hogy haza kell érned ha olyat is tehetnél amit eddig még soha.
Úgy kell élned, hogy máskor nem lesz lehetőséged rá. Bármikor vége lehet és akkor hatalmasat fogsz esni..
Ennyíí.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.