annyira rossz állapotban vagyok, hogy hangosan beszélgetek magammal vagy Vele. percenként rohangálok a géphez vagy egyszerűen csak ülők és várok. most már nem sírok annyit. nem találok olyan számot amitől jobb lenne. semmi nem nyugtat meg. kifolyik a szemem a géptől. hiányzik. rettenetesen. előkotortam a kamerát és megnéztem az előadás elejét sokszor. csak ameddig ő van. a többi nem fontos. nem tudok mit kezdeni magammal. pedig az volt a tervem, hogy hajatmosok. de elment az idő a várakozással és a szánalmas viselkedéssel egyedül a házban. Nélküle. örökre. mert ha látom se lesz semmi. tudod az igazság tud fájni. ez ma kurvára fájt. "nincsen helyem ezen a világon." nem akarok én már semmit. csak Őt. lehetetlen.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.