tegnap éjjel felébredtem és csak annyit mondtam, hogy "Mayfair", aztán aludtam tovább.
a reggelimre még emlékszem aztán már csak arra, hogy ott voltak az orvosok a szobámban, meg, hogy kihánytam a kávét.
nem tudom mennyi idő telt el. lent voltam a nappaliban. aludtam. aztán a hálóban. csak néha ébredtem fel hányni. este nyolckor keltem fel. tévét néztem. ettem egy joghurtot. kihánytam. olvastam. nanival dumáltam.
zenét hallgattam és hajnalban fél kettőkor aludtam el.
reggel már jobban voltam.
hányinger még megvan, de nem az a kibírhatatlan. a nyelvem tiszta seb, majdnem elharaptam. fáj. nem tudok nyelni miatta.
már másodszorra haltam volna meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.