vigyorogtam egész délután. a buszon hazafele is. ugráltam az utcán miközben zenéthallgattam. csodálkoztam, hogy tegnap hogy lehetett minden olyan rossz. nem tudtam felfogni...
aztán visszajött az a hangulat. mert ha egyedül vagyok és átadom magam a sok hülye gondolatnak...
szeretnék gyerek maradni, de olyan dolgokra vágyom leginkább, amire egy gyerek nem. félek, hogy lemaradok valamiről, hogy elrontom, hogy rosszul csinálom.
belezavarodtam a világba, és már megint nem találom a helyes utat. nem tudom gyerek vagyok-e vagy felnőtt. nem tudom mi a jó és mi nem.
és ha nem lesz jobb mért reménykedem?
én másfajta ember vagyok. igen. de mégis képes voltam azt hinni ő jobban egyedül van.
ezt a blogot vidámnak szántam..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.