mit is mondjak. a lelkem köszöni szépen jól van. egészen jól.
de.
addig minden rendben, amíg ott van valaki. bárki. nem számít, hogy 22, 12 vagy 10 éves. de ahogy egyedül maradok félek végigmenni az utcán.
levegőt is alig vettem és amit tudtam menekültem, mert..
mi lesz ha?
a lényeg:
nem erről akartam írni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.