félek attól aki lehetek.
aki voltam, a félénk kislány, ahhoz hozzászoktam. aki most vagyok, akármennyire is gyorsan változik, tudom milyen, mert ahhoz is hozzászoktam. de aki leszek, azt nem ismerem.. azt el sem tudom képzelni és rettegek tőle hogy olyanná válik aki a kislány vagy a jelenlegi én SOHA nem akart lenni.
nem tudom elképzelni, hogy a tükörből egy felnőtt szempár figyel majd. hogy egy felnőtt szája csókol majd valakit, ha ugyan ki tudom heverni addigra azt ami most folyik..
hogy felnőtt lesz a test és ennek a rohadt léleknek, ha létezik.. fel kell nőnie!
úgy érzem nem állok rá készen. bár az életben tényleg minden így működik.. de az életem megint olyan idegen. mintha egy idegen házban laknék, idegenek közt.. és még az is idegennek tűnik aki vagyok.. bár nem annyira mint a jövő.
rájöttem hogy tudok alkalmazkodni. talán valamelyest jól is érzem magam idegen közegben, de mégsem az igazi.. szóval.. nem is tudom mi a fontos. nem is tudom mit keresek..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.