itt magamnak sírok. a világ kettétörte a szívem. sikítok. zavar van belül. hülye lidércnyomás. minden nap írok hogy könnyebb legyen. de mégsem az. csak mikor elszállok. hiányzik. jobban mint bármi. soksor éreztem ilyet. most is őszintén. becsukom a szemem és forog a világ. mert ugyanaz van mint évekkel ezelőtt. csak most vele. csak most volt egy kis valóság. a valóságban tört össze. szerettem. szeretem? bármit megadnék a nyaramért. hogy újra átélhessem. hogy újra boldog lehessek. egyre távolabb kerülök attól az időszaktól. jönnek a gondok. a zűr. nem megy a tanulás. nem megy semmi. már nem csak az after kísért. minden porcikámban ott van ő. megtalált a bánat. mindeközben kicsit érzem azt a dolgot mint C-nél. hogy valami nagyon rossz bennem. hogy ezt nem kéne. nem kell a vonzódás hozzá. de ő nincs mindig itt. általában a nyaram van itt. nem az a bizonyos újabb hiba. bár talán a nyár is hiba volt. inkább olvasnom kéne. kizárnom a valóságot és a kicsi világom. mert mindig másra nézünk. szúrnak a szilánkok. szúr a semmi is. már érzem a törést. ha fél év alatt csak egy nyárra tudtam felállni akkor inkább hasalok életem további részében. rohadt könnyek folynátok már..
ez a világ rosszul van kitalálva. mert folyton elhatalmasodik a baj..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.