miért kell ugyanúgy megélnem ezt ezerszer?!
elképzelem, megtervezem aztán mikor eljön a pillanat beijedek.
érzem, hogy épp szép vagyok. hogy ő is el tud most viselni. hogy jó kedvében van. hogy talán sikerülhetne. elkezdem. elbicsaklik a hangom, remegni kezd a kezem, aztán a lábam is, végül az egész testem. félbehagyom és elrohanok. majdnem elesek a remegéstől.
aztán rögtön megbánom. pedig mennyire biztos voltam magamban. pedig ez nem olyan hűdenagydolog. és megbánom. pedig meg kellett volna tennem. hogy mi jön utána.. elviseltem volna bármit. de már késő. nem lesz több alkalom. csak gyengébb lehetek. csak más hangulatom lehet.
mért rettegek ennyire?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.