Ezt a napot nem igazán lehet elmagyarázni. Olyan legjobb-imádom-köszönöm Zsuzsi-imádlak-olyan jó volt-és bocsi, hogy csesztettelek-csak beteg voltam. :D Emellett pedig elviselhetetlen az élet-és enélkül hogy nem élem túl?-és sírni egy koncerten, de gáz-meg tombolni-ordíts ha fáj-FÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ!!!!!!!. Nem tudom elmagyarázni. Mondjuk az éjjeli fejfájás, meg a hányinger kimaradhatott volna. :D Mennyit aludtam? 2 órát? 3at? Nem vagyok álmos.
Ülni egyedül az üres házban, a konyhaasztalnál és kukoricapelyhet enni. Hallgatni az új számokat, és gondolkozni, hogy mért tűnik minden olyan szomorúnak? Aztán elpakolni, mint aki depressziós. Nem vagyok az. Nem is leszek. Csak bizonytalan. Az maradok. Mert nem értem mit érzek, és mit miért, és miért élek, és miért nem halok meg, és mért vagyok ilyen tehetetlen, és mire jó ez az egész, és aki boldog az mért boldog, és mért nem tudom meg ha nem lehetek boldog, és a szomorú számoknál mért érzem úgy hogy a világ is szomorú, és mért nem tudom eldönteni hogy mit akarok, egyáltalán KI VAGYOK?!
Egyébként fergeteges volt. Mégegyszer köszönöm.
Sírjunk és nevessünk együtt.  <3 Szerelmes vagyok belétek. Kocsiablakra írni ami bizonytalan.
Ennek az estének is megvolt a legtöbbet elhangzott szava. Szekszuális. :D
Zsuzsi, a nagyfejű gyerek kereset reggel. Majd mondom miért. Itt nem. xP

"Hova fogy a levegő, hol lesz még
Hol az, aki szívemig száll
Kire hagyom ezt a titkot
Most miért inkább más
Lelkem miért bíztam Rád
Ha más ölel át?"
[the best]
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.