pár háznyit kellett csak jönni hazafelé, de mégis többet vigyorogtam, mint.. nem is tudom. senki sem néz, és sehol senki, de ahogy eszembejut, hogy már megint mit mondtam valahogy csak elfog az, hogy nincs kire, de vigyorogjak. csak, ahogy Rá gondolok (rájuk?). ha valaki arra sétált volna csak annyit lát, hogy egy gyerek sétál és kétmásodpercenként a szája elé rántja a lapokat, mert már megint fülig ér a szája.
hát ez a fogalmazás.. remek. xD valahogy még angolon is előjön..
érdekess. :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.