A dolgok másodikra mindig vidámabbak. Vagy unalmasabbak. Amit nehezen élsz meg először visszanézve mókás. Egy filmet ha először sírva nézel meg a moziban másodszor végigneveted. Persze kicsit sírsz is. De úgy már nem az igazi.
Bár van amit visszaolvasva újra megsiratsz. Egy régi írás. Fizika előttről. Egyedül a padon ülve. Tisztán emlékszem. Hogy azt hittem ott halok meg. Hogy azt hittem elveszítem. Most meg már alig tudom értékelni.. Súlyos bűn.
Eperturmixot iszogat. Aztán egyszál pólóban mezítláb rohan át a vizes kövön. Csak nevet magán. Hát igen. Ez vagyok én. Remélem ez is maradok, mindaddig amíg ez jó nekem.
Minden zene emlékeket őriz. Megőriz egy kicsit a múltamból, és elájulok tőle.
"67edszerre is eljöttél." - ettől a 67 miatt ájulok be.
De mindenben van egy-két szó, vagy dallam, vagy hangulat, vagy bármi amitől olyan természetfelettinek tűnik. Olyan.. több, mint bármi más. Érdemes élni miatta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.