"Tudod, az van, hogy a túl nagy szivembe Ki-be járnak sokan Vagy ott laknak éppen benne Mert nekem fáj jobban Hogy én itt vagyok és ő ott van"

újabb bejegyzés. gondoltam nem kéne ezt a két blogot egybeolvasztani, mert az kicsit durva lenne..eddig ha úgy vesszük a helyes útról volt szó, most pedig azt említeném meg, hogy nem csak ez létezik.a könyv amit olvasok kicsit sokkol néha. ilyen brutalitást.. de azt hiszem van…

ehhez a zenéhez nem illik a blog témája. sebaj.éjjel gondolkodtam és már megint egészen elszomorodtam. azért írom ezt most le, mert így jobban meg tudom érteni. írnom kell róla.van az élet. elrobog az élet és nem akarok arra rájönni, hogy elrontottam, hogy nem tettem meg azt amit…

ez olyan inkábbnemfogalmazommegmerténleszekaszerencsétlendepishülyegyerek.de a szívem akkoris valahogy szétszakadt ha tud olyat egyáltalán. a szobámban már mégtöbb kép van róla és már megint folyamatosan rá gondolok és már megint mindig angyal. valami varázslatos, de ha bárki…

hogy én ennyire szerelmes legyek lassan két éve. hmm..de nemvagyok az. csak idióta. hjaj.

"szép esténk lesz ha egyszer majd megöregszünk. lesz verandánk és azon két ágy és azon fekszünk. fákat nézünk és arra gondolunk hogy mi is egyszer fák leszünk majd és hogy te fogsz törődni a kerttel."ezt énekeltem néhány fiúval álmomban és Zsuzsi mondta, hogy…

van, hogy egyszerre túl sok és túl kevés az élet. rengeteg értelmetlen ismeretlen dolog. siratod ami volt és rettegsz attól ami lesz.egyszerre rohan le az a sok emlék ami olyan szép volt, amit elveszítettem.

tegnapi program:reggel utálni mindenkit, mert felkeltenek korán és kérdezik egésznap, hogy jól vagyok-e. egyszer majd direkt nem válaszolok, hogy azt higgyék elájultam. :Pelkezdtem írni, de szintén nem fogom folytatni, ahogy általában..gitároztam. hangok.ritmus. mennek. úú mit is…

úgy érzem bármelyik pillanatban elájulhatok, mert nem hagynak aludni. ötig ébren voltam és szörnyű volt. csak feküdtem és vártam, hogy mikor alszok már el.most álmodtam valamit. Rá emlékszem. hogy beszéltünk msn-en.nem vagyok képes semmire. el fogok szédülni és összeesek.…

eldöntöttem, hogy boldog leszek. de azt hiszem megint széttört ez az álmom. megsemmisültem egy hírtelen jött idióta gondolattól. de majd megnyugszom. kiírom magamból egy olyan helyen ahol senki nem látja.hogy baj lenne velem? hát nem hinném. vagy mégis. baj van a szívemmel.de ezt…

sötét van akkor amikor vége van rohadt sötét mer a szem csukva van belül meg mindegy milyen fények égnek súgd meg a terved én meg az enyémet

a gondolatok olyan dolgokhoz is eljutnak, ami egyáltalán nem természetes. elég bizarr. furán érzem magam. csak azt tudom, hogy nem jó és minél előbb szabadulnom kell tőlük. de nehéz. zavarnak. ezekről beszélni sem merek.nem tudom a figyelmemet elterelni.bár annyi más gondolatom is…