a gondolatok olyan dolgokhoz is eljutnak, ami egyáltalán nem természetes. elég bizarr. furán érzem magam. csak azt tudom, hogy nem jó és minél előbb szabadulnom kell tőlük. de nehéz. zavarnak. ezekről beszélni sem merek.
nem tudom a figyelmemet elterelni.
bár annyi más gondolatom is van. hogy én valami örökség féle vagyok a régiektől, akiket muszály lenne ismernem. pedig tudom, hogy nem fogom.
minden olyan más lett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.