ismerős környék. ismerős arcok.
néha elhagy minden képességed, hogy leírd mi bánt. valahányszor üres lapot tesznek eléd csak bámulod mereven, majd könnyekben törsz ki, hogy ugyanilyen papírok voltak akkor is.
felfogtam, hogy 10 éve elmúlt. de ami volt visszatérhet.
a fájdalom gyönyörűen lefesti az emlékfoszlányokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.