"köztéren kettesben bárkiből lehet még ember."
kicsit örülök is. kicsit szomorú is vagyok. itt helyben meghalnék. az ajándékomról írok. :)
minden olyan szép, csak a hozzáállásom nem. egyszerűen nem megy. 4 és fél t után, fájdalommal. vannak akik szeretnek.. nem tudom jó-e, hogy nem engednek el.
valahogy semmi kedvem bemenni a suliba. nem akarok látni senkit, aki erre emlékeztetne. csak a közepére ne.. rémálom volt. de a többi olyan, mintha élnék.
avril. ahogy megölelt. ahogy körbevettek minket az óriások. még az ajtóramászás is. a nemcigizés. a köszönések. egypár drága osztálytárs. szépvolt. :):) minden.
csak Ő nem.. az Ő hiánya. meg az a rémálom.. az erkély az ellenségem.
csak kicsit elrohanni. csak kicsit meghalni.
az az igazság, hogy már fogalmam sincs mit gondoljak..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.