mindig csak a kifogások.
pedig kicsit könnyebb lenne a lelkem, ha végre beszéltem volna azzal, aki Rá emlékeztet.
minden adott volt. semmi ismerős. csupán néhány ember a buszon, és ő ott volt közvetlenül mögöttem. de ha beégek, azt Ő is megtudja.. meg amúgyis.. én ehhez kevés vagyok.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.