nem szeretem mikor megint visszajön az életkedvem. : / ilyen miatt ne. egyedül is megy..
azon mondjuk kiakadtam, hogy 13.. mivan?????!!!!!! de... he.. meg egyébkérdés.. :| faszomat.. !!! pont ezért semmi. natessék. meg van beszélve. nem kell életkedv tőle. mástól is van. mindentől. csak tőlük ne.. fiúk.. -.-
szóval egy időre belenyugodtam az értelmetlenségbe, és nem értek egyet facebookkal, hogy a zene az értelmetlen, mert pont az az, ami rendet tud rakni a fejembe (meg a smárolás Vele.. -.-). na már vágjátok miért nem vittem el magammal az mp-m mikor majdnem leléptem, ugye?
zsuzsi ha te nem lennél nem lenne kedvem semmihez. mármint érted.. azért baromkodtunk eleget, hogy egy ideig ne gondoljam komolyan hogy feladom. szóval eddig elég egyedül voltam, meg betettek a dolgok a filmekből, hogy a patiszonoscsávó bátyja meghalt, aztán chris is meghalt, effy megőrült, cassie meg.. szóval a dolgok egyre csak romlanak. de talán azért mert hagyjuk nekik, mert elviseljük, de NEM. nem akarok filozofálni. nemszabad. rájöttem, hogy beleőrülök. mármint jó, ez az énem legnagyobb része, ez vagyok én, de hát ez már túlzás, mert még fegyvert is szerzek és fejbelövöm magam, mert azt mondta nem lehet az, hogy suliba csakúgy smárolunk. de basszus, miért ne lehetne?! jó. nem ismerjük egymást. nem is akarom ismerni. mert gyenge vagyok. mert átvenné az irányítást fölöttem, ha szeretném és akkor úgy nyírhatna ki ahogy neki tetszik. de nem tenné meg. nem rossz ő. kicsit sem. csak.. nem tudom mit gondol. de ez a dolog, hogy került.. baszki ugyanezt csinálom én is.. és meg van rá az okom. biztos neki is megvan, de nem akarom elrontani az életem, de mindenkinek csak összevissza hazudok az érzéseimről. én sem értem. sajnálom.
nem kell megijedni. nem vagyok szomorú. ezt a blogot is úgy kell elképzelni, hogy írom és olyan mintha csak hadarnék és mondom és mondom. épp ilyen. ezt azért írtam le, mert általában félre szokták érteni egymást az emberek. mert a betűkből nem tudod megállapítani hogy mit gondol a másik. még annyira sem mint szóban.
szóval most azt hiszem nem félek elaludni. tudjátok a leszbi szellemek, meg a múlt is kísért. meg más is de azt nem írhatom le, mert nem. jól magyarázok. a blogírás olyan, mintha magammal beszélgetnék. szeretem. szeretek mindent leírni, ahogy szeretek mindent átélni is. ez a kettő dolog valamiért ritkán jár együtt.
mindegy. reggel megint arra keltem, hogy Rá gondolok. pedig nem róla álmodtam. hanem azok a szokásos bezavarós mivagyok álmok, meg valakivel valami (aki már nem fontos). meg "csgyerk ház", ami cseregyerek ház, de hogy ez mit is jelent azt nem tudom.. ilyen amikor félálomban fel kell írni valamit és utána visszaalszok..
na de mindegy. eleget kaptatok mára. többet írtam mint amennyi angolt tanultam. nem lesz ez így jó. mondjuk úgyis familyt húzok. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.