Életem 3 legszörnyűbb emléke.
1. amikor apu elment.
2. amikor esőben búcsúztunk lassan egy hónapja Vele.
3. amikor a mentő után a kórházban nem tudtam aludni éjszaka.

Az első örökre megmarad és sosem gyógyul meg ha eddig nem tudott. A harmadik már nem számít és nem fáj. A második arra kényszerít, hogy sírjak. Újra hiányzik. Nem vagyok én "drága". Csak nehezíti a dolgokat. MARADJON! :'(
Ennyíí.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.