amit érzek lehetetlen megfogalmazni. lehetetlen.
nem tudom megmagyarázni mi történik velem mikor Őket látom. mintha angyalok lennének, olyan lények akik többek mindenkinél, de mégis egyenlőek velem. egyetlen közös van bennünk. gyönyörűek.
elkezdhetném sorolni, kik Ők, de ez egyre rosszabb.
már vannak mások is. a lényeg, hogy emberek, hogy halandók. olyanok akiket most át tudok ölelni, de később nem lesznek. eltűnnek. van akikhez nem fűz semmi komolyabb.
de sokan vannak.
csak a szeretetre vágyom. és szeretem hallgatni őket. szeretek beszélni velük. sok mindenkivel. aki pedig nem tetszik elsőre az nem is fog. :S
játszani velük. mert angyal arcuk van, amit jó nézni. olyankor nincs semmi más.
ennyíí.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.