most már kicsit távolinak tűnik az a megjegyzés, hogy "nem. én csak a vámpírkrónikákat olvasom el, mert a boszorkányok nem érdekelnek.". amióta elkezdtem olvasni tudom, hogy megérte. :]
először nem érted, hogy ki kicsoda és mit miért csinál, de ahogy olvasod kezded megérteni és annak a sok idegennek az útja találkozik és minden összefügg mindennel. és a megfogalmazás. mmm. már a vámpírkrónikáknál is imádtam.
és a szereplők. mm. azt hittem zavarni fog, hogy nem vámpírok, de teljesen beleszerettem az összesbe. Michaelbe meg Rowanbe meg Stellába meg Deirdrebe meg Aaronba meg Ritába meg abba az orvosba meg mindenkibe.
Mondjuk mostanában ez az életben is így van.
Hm.. hogy is mondta Lestat? Korra és nemre való tekintet nélkül bárkibe képes beleszeretni. Megértem. Csodálatosak az emberek.
És a szellem Lasher. Tudom, hogy ő lesz az. Kicsit hasonlít rá az a régi álmom.. szellem a tetőn.
Amúgy az álmok.. jaj. csak azért vannak, hogy összezavarjanak. 2 nap alatt S., T., P., G., Á. :S:S:S:S
Ennyíí.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.