ehhez a zenéhez nem illik a blog témája. sebaj.
éjjel gondolkodtam és már megint egészen elszomorodtam. azért írom ezt most le, mert így jobban meg tudom érteni. írnom kell róla.
van az élet. elrobog az élet és nem akarok arra rájönni, hogy elrontottam, hogy nem tettem meg azt amit kellett volna. értelem nélkül élek és ez nagyon nem tetszik. de miért lenne értelme élni? szerelem. munka. barátok. család. művészetek. szinte nincs is más.
az az igazi szerelem nemigazán vonz, mert az olyan más, mint amiket én érzek. azok pedig mindig reménytelenek. meg hát akkor függnék valakitől és végetérhetne meg a többi..
munka? hogy én bármit is elérjek magyarországon az nem túl valószínű. a nyelveket gyűlölöm tanulni.. ami vonz azokkal nem tudok külön-külön foglalkozni, mert mindig más van. az egyetlen a zenén kívül amit élvezek az a színészkedés, bármennyire is béna vagyok. de azt imádom. mert annyi minden szeretnék lenni, és ezáltal csomó mindenki lehetek és nem látják azt aki igazából vagyok, az a roncs ott legbelül.
család? igen. talán ez az amit majd nagyon szeretnék. de először meg kell ismernek azokat akik előttem voltak, hogy majd egyszer legyen valaki utánam is. bárcsak ne rettegnék ennyire a jövőtől.
művészetek. hát ehhez azt hiszem nem kell hozzászólnom. :] ezek tényleg boldogítanak.
valahogy tegnap éjjel kettő körül egészen máshogy láttam a dolgokat. igaz akkor egyedül voltam és olyan reménytelenné tették az életet a múlt árnyékai.
ennyíí.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.