Róla álmodtam. hogy voltam valahol és Ő is ott volt. ilyen táborszerűben. és odarohant és megölelt és beszéltünk sokat sokat sokat. és meg akartam kéredzni, hogy most látom-e utoljárra. el akartam mondani neki, hogy még látnom kell. hogy muszáj.
azt hiszem azért álmodtam Róla, mert elalvás előtt azon görcsöltem, hogy látnomkell. és mi lenne ha még találkoznánk egyszer..
aztán suliról álmodtam. hogy már öt perce becsöngettek, de én a mosdóban sírtam. aztán bementem órára és az ofő volt és olyan hülye érzés.. váá. semmi kedvem nem volt ott lenni. aztán tesióra ahol a tanár köbö kínzott minket. már csak arra emlékszem, hogy a végén valami rohadtmagas cuccról másztunk le.
de ez a második rész nem volt fontos.
[tegnap volt nálunk kétszer egy kisvörös cica.]
ha valami hírtelen érzelem jön sírni kezdek. :S a könyv az életem.
ennyíí.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.