Több mint 1000 oldal, az első résznek vége. Még van kettő. Most egy időre megint eltűnt az értelem az életemből.
Julien, Cortland, Stella, Antha, Deirdre, Rowan, Michael. Talán Ők akiket legjobban megkedveltem. A karácsonykörnyéki dolgokat végigbőgtem. Itt Julien-nél gyengülök el annyira, mint az Interjúban Lestatnál.
Nem akarok magyarázkodni. Nem várok megértést senkitől. Nem igazán érdekelnek a vélemények, ezt most csak úgy leírtam.
Melegem van és nincsmárbennemcsaküresség. Megy a sok hülye haláleset híre, amit már nem bírok elvilegni ezért mindjárt sikongatva rohanok vissza a szobámba.
Ebből semmit nem lehet megállapítani. Az megfogalmazhatatlan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.