lerakta a telefont és azonnal sírvafakadtam. azután abbahagytam.
elment az, aki TALÁN egy kicsit megért. akinek kipanaszkodhatom magam. mégis minek?! addig fölösleges amíg nem tudom olyan szépan megfogalmazni, hogy azt mondják "de szépen mondtad". mert ha valami szomorú legalább legyen szép.
néha jó lenne macskának lenni. megkeresni a legeldugottabb sarkot, a teregető alatt, ahol nem piszkál senki és csak sírni és sírni, mert az a bizonyos kandúr egy másik macskának udvarol. hát szép.
macskának lenni könnyebb. akkor nincs annyi gondolatod. összezavar az egész, és már ott tartok, hogy bármi legyen csak NE EZ. inkább beleőrülnék és lennének félelmetes idegbeteg hallucinációim, de ez a SEMMI nagyon nem tetszik. ha már szenvedek legyen miért..
köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.