"Láttam arcomat, amit porrá tört egy pillanat, s fényűző vágy maradt, hogy az élet mást is tartogat még nekem. Mindig csak reméltem, egyszer még látok mást a tükörben. Most bárhogy félek én, tudom lépnem kell, ha van remény."

meghalunk mintha nem volna több dolgunk a világban, s édes lenne a halál.

"Már átláttok rajtam, de nem láttok belém, én egy univerzális gondolkodóval élek, aki folyton boldogabb akar lenni, s nem érti meg, hogy ez nem igy működik, nem ilyen egyszerű, s folytatnám még tovább is van, de félbeszakit, s azt mondja hogy ez az élet szerinte, annyira…

mit is mondjak. a lelkem köszöni szépen jól van. egészen jól.de.addig minden rendben, amíg ott van valaki. bárki. nem számít, hogy 22, 12 vagy 10 éves. de ahogy egyedül maradok félek végigmenni az utcán.levegőt is alig vettem és amit tudtam menekültem, mert..mi lesz ha?a…

nem volt rossz. ez egy vidám blog. =]

az emlék a legnagyobb átok. könnyebb felejteni. mint a múlt hiányával együtt élni. azzal az illúzióval, hogy jobb volt.

vigyorogtam egész délután. a buszon hazafele is. ugráltam az utcán miközben zenéthallgattam. csodálkoztam, hogy tegnap hogy lehetett minden olyan rossz. nem tudtam felfogni...aztán visszajött az a hangulat. mert ha egyedül vagyok és átadom magam a sok hülye gondolatnak...szeretnék…

-törölve-

az ember törékeny lelkileg, ha helyesen fogalmazok így.talán legjobban tizenegy-két éves korában. ilyenkor kezd rájönni arra, hogy él, hogy vannak fontos dolgok, és kevésbé fontosak. szerelmes lesz. érzi, hogy jó, aztán rájön, hogy fáj. először.de ahogy telnek az évek egyre…